A mi vizünk

Bemutatkozik a Salakos

SALAKOS

a

horgászvíz

 

Van egy közösség, akinek az a név, hogy „Salakos” sokat mond, másoknak semmit. Akik ismerik, azoknak nem fogok újat mondani, de akik nem, azok ismerjék meg.

Keressük meg Sporttársak!

Induljunk el Szegedről a Csongrádi sugárúton, menjünk Sándorfalva felé! Balról a villanytelepet (jobbról Szeged egyetlen hegyét, a szemétlerakót) elhagyva kezdjünk figyelni! Két kanyar után jön egy hosszú egyenes. Középtájon, az út szélén van egy tanya, ott már legyen kint balra az index (kerékpárosoknál, motorosoknál a bal kéz), mert a házzal majdnem szemben van egy út, arra be kell kanyarodni. Ott már kint van a tábla, amely szerint jó irányban járunk. Az útelágazásánál mi jobbra tartunk és óvatosan haladunk az esőben is járható, de kissé rázós dűlőúton. Néhány száz méter után fékezzünk, mert elfogyott az út, viszont a víz központi helyén vagyunk. A „csőnél”. Fontos tájékozódási pont, részint gyülekezőhely, részint meghatározó, hogy a csőtől jobbra, vagy balra érdemes próbálkozni. Mert innen a víz partja jobbra is és balra is kialakított úton kocsival járható, jól horgászható.

Ha megállunk a csőnél, szemben van a túloldal. Na, az nem horgászható, sőt arra az oldalra átmenni sem szabad (lehetni lehet, ezt a rapsicok jól tudják), mert az az oldal már természetvédelmi terület, illetőleg a halgazdaság területe.

(Megközelíthető Kiskundorozsma, az 5-ös út felől is, de arra a tanyák között kell lavírozni, azt az utat érdemes megkérdezni a dorozsmaiaktól.)

A Salakos egy régi csatorna. Legalábbis azt mondjuk, mert ha már megvette az egyesület (részben a Szövetség), ne hangoztassuk, hogy lényegében kubikgödrök sorozata, mert az olyan snassz. Pedig az, mert innen termelték ki a halastavak töltéséhez szükséges földet.

Döntsük el, merre akarunk indulni!

Jobbra van úgy egy kilométernyi víz, ez a sekélyebb rész, tavasszal, késő ősszel érdemes próbálkozni erre is (bár aki etet, az jár erre egész évben). Az első néhány hely egyébként egész évben jó, legalábbis rendszeresen horgászott.

Ha az embernek nincs kedve beljebb menni (vagy sár van), érdemes a cső két oldalán kísérletezni. Balra több kilométer hosszan válogathatunk a helyek közül (amennyiben nem foglaltak). Az eleje sekélyebb, később mélyebb. Van ahol szélesebb, van ahol keskenyebb. A tájékozódási pontok: „lakatlan tanya”, „második tanya”, „szűkület”, „horgásztanya”, stb. Ezeket bizony meg kell tanulni, meg kell tapasztalni. Mint ahogy azt is, hol milyen mély a víz. Jól kezelt víz mellett járunk, az egyesület (a tagság) több millió forintot költött kotrásra, a part karbantartására (felázott úton gépkocsival emiatt behajtani tilos).

A víz mélysége 0 és 3 méter között változik. A horgásztanya körül 3 méteres, egyébként ameddig a kanál elérte, úgy másfél, más helyeken bizony 50 - 80 centiméter (jó, ha tudjuk, hogy a jobb halak a 30 centis vízben leleddzenek, a nádban).

Gondolom, van nálunk felszerelés, tehát le kellene ülni valahova. Nyugodtan kérdezzük meg a helyi horgászokat, mit fogtak, hova érdemes letelepedni. Itt is vérbeli sporttársak horgásznak, tehát ha azt mondják, nem fogtak semmit, sandítsunk a szákra, vajon vizes-e, esetleg próbáljuk meglesni a haltartót is, bent van-e a vízben. Ha helyet ajánlanak, nyugodtan menjünk tovább, próbáljunk magunk „okosak” lenni. (Ha már ismernek, meg fogják mondani majdnem a teljes igazságot.)

Válasszunk tehát helyet, utána szereléket. Lehet úszózni, lehet fenekezni, lehet pergetni. A fő kérdés, mit lehet fogni? A válasz: harcsa, csuka, kárász, ponty, (kecsege nincs). De van dévérkeszeg, busa, amur, süllő, sőt „fogódott már” balin, jász is. Akinek szerencséje van, az foghat teknősbékát, sőt vízipockot is (felhívom a figyelmet, hogy az előbbi védett, az utóbbi meg kezelhetetlen a horgon!).

El ne felejtsem megemlíteni, hogy lakik a vízben néhány család törpeharcsa is. Az a baj, hogy meghívták a rokonságot is vendégségbe…

Az egyesület évente több alkalommal telepít, minden olyan megvásárolt halat a vízbe helyeznek, amit az a jobb sorsra érdemes vezetőség „el nem lop”. Mert azok mindenre képesek. Nem elég, hogy ingyen, társadalmi munkában végzik a dolgukat, még ilyen dolgokat is képesek elkövetni… legalábbis egyes tagok szerint.

A parton fogható kullancs és néhány szúnyog is.

Szóval csalizzunk fel, azután gondosan dobjunk be. (Etetni szabad, sőt ajánlatos, jobban nőnek a telepített halak.) Fontos kérdés, hogy mivel természetvédelmi területen vagyunk, tilos a hátunk mögé dobni fácánra, de tilos a szemközti nádba is dobni, mert a nádrigóra egész évben fajlagos tilalom van. Tiltott továbbá a szemközti part áthúzása is, mert akkor nem marad Salakos. Átdobás esetén a szereléket be kell szakítani (a megtalált árva egy szál nád úgysem fogja elengedni), biztosítani kell az első jégen szereléket kereső sporttársak szórakozását is.

Ladikkal, csónakkal a vízre menni tilos!

Az úszó áll a nád tövében, a kapásjelző lóg a zsinóron, ráérünk körülnézni. (Pláne, ha a szomszédok esznek, egymással beszélgetnek, stb.)

Európa hírű madárparadicsom szélében ülünk. Sirályok, csérek repkednek felettünk. A nád tövében törpegém figyeli az apróhalat. Kárókatonák szidják a halászokat, amiért állandóan durrogtatnak, pedig ők halat szeretnének enni.  A parton récék látogatják végig az elhagyott horgászhelyeket némi kukorica és egyéb ehető valamit keresve. A nádas felett rétihéják szárnyalnak, a szántóföld mellett egerészölyv leskelődik mezei pocok reményében. A szemközti oldal fáin kakukk számolja a hátralévő éveket, szarkák szidják cserregve egymást, és ezt a nem szarkának való világot. Szürke és vörösgémek recsegnek levegőben, biztosan mondanak egymásnak valamit. Vadkacsák húznak a tavak felé. Néha vadlibák repülnek nagy gágogással legelni, ősszel darvak ezrei húznak a tavak felé éjszakázni.

Fehér tollpihéket sodor fent a szél, jobban megnézve azok kócsagok, kanalas gémek.

A nádszál csúcsán nádirigó kiáltja világgá, hogy itt ő az úr (elég hangosan). A nádszálak között nádi poszáta keresgél.

Alkonyatkor fácánkakas robbantja fel a csendet, helyet keres éjszakára valamelyik fán.

Szerencsés esetben méltóságteljes rétisas szárnyal el felettünk, vagy holló kiáltja világgá a magyarok bánatát.

Az úton szimatolva menyét fut keresztül, hova a bánatba tűnt el az egér, pedig az előbb még itt volt? A vízben békák keresik kuruttyolva a párjukat, ha éppen nem ezt teszik, akkor a kapásjelzőt kóstolgatják, mert lengeti a gyenge szellő. A szántáson nyulak billegtetik a fülüket, hallgatóznak, jár-e erre róka. Járhat, mert ott van a kotorék a csőtől jobbra, a száraz csatorna partjában.

Nézelődés közben – bízom benne – fogtunk néhány törpét, kárászt, dévért, netán 10 – 20 pontyot. Ez utóbbi persze nem mindennapos, viszont azonnal be kell írni a fogási naplóba, mert egy naptári héten belül ebből a halból összesen 6 darab vihető el.

A horgászrend betartását halászati őrök ellenőrzik. A probléma ott kezdődik, hogy a természetvédelmi terület miatt ellenőrizhetnek fegyveres őrök is, de az egyesület vezetőségének többsége „halászati őr” igazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkezik, jogosultak szabálysértési eljárást, a rendőrségnél büntetőeljárást kezdeményezni és ehhez a parton jogosultak akár a gépkocsit megállítani, felnyittatni, abban kutatni is.

Csak azért említem, nehogy valaki esetleg rosszalkodni szándékozzon.

Még az is előfordulhat, hogy nappal az ember nem fog semmit. Nincs akadálya az éjszakai horgászatnak sem. A régmúlt időkben ilyenkor előfordult, hogy egy-egy ideiglenesen a hazánkban állomásozó is megjelent a parton aranygyűrűt és hasonlókat ajánlgatva, de ma már ez nem fordulhat elő, így teljes figyelmünket a halcsobbanásoknak és az egyéb éjszakai neszeknek szentelhetjük.

Sajnos a sátorozás és a tűzgyújtás tilos, ezért a horgász megfáradván csak a szabad ég alatt, esetleg a kocsijában, felöltözve tud álmodni azokról a nagy-nagy halakról…

Idővel gondoljunk arra is, hogy közeli hozzátartozónk otthon már a sodrófát fényesíti, mivel sok-sok házimunkát végezhettünk volna el ennyi idő alatt, ezért kezdjünk pakolni. Amikor minden a helyén van, nézzünk körül, nem hagytunk-e ott valamit. Például a szemetünket, amit bizony fel kell szednünk, mert az utánunk jövő is tiszta helyen szeretne horgászni, meg hát ez így illik.

Amikor minden készen van, állapítsuk meg, hogy: ismét jót horgásztunk!

 

Farkas Gusztáv

©2020 Móra Ferenc Horgász Egyesület. Minden jog fenntartva.

Keresés